Első bejegyzésem telefonrol.

igen már az ágyban fekve is blogot irogatok, miközben valami "B" kategóriás baszós kardozós vezli sznájpsz filmörökség forog a még katód sugárcsöves megjelenitőben, igaz csak amolyan teszt szinten, hiszen megkaptam az uj nokia e90-es telefonomat, és nem birtam ki hogy ne próbáljam ki...
Foghatom bármire hogy a sublóton a dunnya alatt éjjnek évadján telefonrol blogot irok, szerintem ez beeteg... Nem kicsit... Nagyon... (lehet tudat alatt nem akarok kilógni a netes társadalom szürkeségéböl) ez van. Emlékszem kis pulya koromban, amikor a nagyinál húzgáltam a pios lábast a tyúkudvaron, biztos nem ezt a jövőt láttam, felteheőleg, de kurvukunk barátaim, kurvulunk, nemrég a Metro nevü droidkiszolgáló raktáráruházban találkoztam egy régi ismerőssel, aki nagyon megörült nekem, beszélgetés, szokásos hogy vagy felesleges és megválaszolhatatlan kérdések hada után jött a sokk.... Megkérdezte az elérhetőségem ami normális esetben igy hangzana: mi a telefonszámod, majd rádcsörgök és dumálunk... Neeem... Ez nem igy hangzott... Hanem igy: mi a messenger cimed? Ehhh.... Ez elősször fordult elő velem... Tekintve hogy kb 600 telefonszám van a telefonomba és kb 4 nél van messenger cim. Fura. De erre tartunk. Stabilan és rohadt gyorsan. Ismerőseim 10 év körüli gyermekei már azt sem tudják mien jó móka a szomszéd meggyfájárol fejre esni, menekülés közben ha kiszur az öreg... ők csak ülnek a meleg szobában, és merednek a vékony lcd panelra, és az uj számomra is érthetetlen szöveget nyomják a messengeren keresztül, ami kisértetiesen hasonlit az egykori barlangrajzra, csapkodó kis ember cuppanó száj kérdőjel napocska///miiiii van???/// magyarul: szia, holnap találkozumk.... Ennyi. Nem tudom ez most hogy jött belölem, de jött, nah, nyugovóra hajtom a fejem 2x 1.8+2,4ghz között, már csak a routerem halovány pislogását és a switch csendes zúgását hallom a lábam irányábol, a crt láda elaludt (biztos asszony beállította) isteni ez az elektro szmog.... Jócakát.